Út a vadonba

2009.12.27. 17:42

1845-ben az amúgy is kissé kívülálló amerikai, Henry David Thoreau úgy határozott, hogy távol a várostól, a Walden tó partján saját kezűleg épít magának egy kis kunyhót és visszavonul a természetbe. Önként vállalt remetesége két évig tartott. Ez a két év meghatározta Thoreu életét és élményeiről szóló könyve (Walden) átformálta sok ezer másik ember viszonyát a természethez.

Nagyjából másfél évszázad után egy fiatal, diplomáját éppen megszerző amerikai Christopher McCandless hasonló utat választott magának: elindult, hogy beutazva Amerikát meglelje a természetben saját magát. McCandless egészen Alaszkáig jutott. A jeges vadonban vadászással próbálta fenntartani magát, ám halálra fagyott. 24 éves volt ekkor. Thoreau-val szemben ő nem tudta elmesélni a nagyközönségnek személyes élményeit: azt hogy mi motiválta abban, hogy a diploma birtokában a biztos és tisztes átlag amerikai élete helyett egy más életformát válasszon; és azt hogy meglelte-e azt, amiért útnak indult. Szerencsére voltak, akik megtették ezt helyette...

Jon Krakauer író és hegymászó négy évvel McCandless halála után, 1996-ban publikálta az Út a vadonban című dokumentumregényt. Krakauer oknyomozása fiú után a lehetőségekhez képest a lehető legpontosabb dokumentációt szülte meg, mely kiváló alap volt Sean Penn színész-rendezőnek arra, hogy vászonra vigye ezt a különös élettörténetet.

A diplomáját éppen csak megszerző McCandless úgy dönt, hogy az addig megtakarított 24 ezer dollárját jótékony célokra ajánlja fel, a megmaradt "aprót" pedig elégeti. Ezt követően útnak indul. Utazása azonban legalább annyira szellemi, mint fizikai. Kívülállása jóval a hippi kor után zajlik. Az egykori hippik (szülei generációja) zöme családot alapított és éli azt az életet, amely ellen korábban lázadt. A fogyasztói társadalom mára őket is beszippantotta. Fiúk lépését nem is igazán értik a szülők. Pedig Christopher sokkal több érdekes emberrel, sorssal találkozik utazása két éve és négy hónapja alatt, mint amennyivel találkozhatott volna, ha az "előre megírt" utat választja.

A fiú cselekedetére Thoreau-n kívül nagy hatással voltak Tolsztoj és Jack London könyvei is. Mindhárman a természettel való harmóniában élő embert tekintették eszménynek, és McCandless ezeknek az eszméknek mentén találja meg a saját boldogságát. Sajnos későn. A vadon már beszippantotta őt. Ahogy szülei nem képesek kiszakadni a fogyasztói társadalomból, ő sem tudja elhagyni a vadont, amikor úgy dönt, hogy véget vetne vándorlásának. Más módon persze véget ér az út számára: Christopher McCandless eggyé válik a vadonnal.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://zoldfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr551626530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.