Ha a Föld eddigi létezését egy egyéves naptárnak képzeljük el, akkor december 31-ének legvégén jelent meg az emberiség benne, ha így haladunk a következő év január 1-ét nem éljük meg.

Mivel ma van 2010 újév napja talán most ennél jobb hasonlatot nem is lehetne találni az emberiség önromboló tevékenységére. Épphogy csak az év legutolsó perceiben jelent meg, de lehet, hogy már most az utolsó órájában van.

Az utolsó óra nem a témában elmélyült ökológusokhoz szól, hanem a közemberhez, így álltásai is közérthető, plasztikus, mondhatnánk populáris módon vannak kifejtve. Ez nem baj, hisz bár újra ismétli az értő fülek számára már ezerszer hallott állításokat a globális felmelegedésről, a talaj-, a levegő- és a vízszennyezésről, a fogyasztói társadalom fenntarthatatlanságáról még mindig azok vannak többségben, akik számára ez mind nem jelent semmit. Még mindig azoké a többségi hang, akik azt kérdezik, hogy ez miért érintené őket? De ez sem igaz, hisz a közönyösek leginkább még a kérdésfeltevésig sem jutnak el, egyszerűen elfordulnak az egyre nyilvánvalóbb problémáktól. Amellett, hogy Az utolsó óra is rájuk ijeszt (ahogy ezt a többi ehhez hasonló ismeretterjesztő film megteszik), túl is lép ezen, és majdnem annyi filmidőt szentelnek a probléma megoldására, mint felvázolására.

A nagy gond ugyanis az, hogy a világméretű környezeti gondok nem igazán a földi életet fenyegeti (még akkor sem, ha több száz, vagy ezer fajt ki tudunk pusztítani általa), hanem az embert. Ha elfogy az élelem megtermelésére alkalmas, egészséges talaj, ha elfogynak a fogyasztásra alkalmas vizeink stb. akkor az emberiség rövid idő alatt kipusztulhat. De a Föld és rajta az élet szépen zajlani fog tovább. Regenerálja magát, új fajok jelennek meg, az emberiség után pedig csak a hatalmas épületek maradnak meg... egy ideig.

Valamit tehát tenni kell, és a film, ha egy nagy igazsággal nem is szolgál, megoldásokat azért kínál. Elsősorban nem arról van szó, hogy a kormányok, a nemzetközi szervezetek, a tudósok mit tehetnek a fenntartható környezetért, hanem arról, hogy a hétköznapi emberek mit tehetnek érte (hisz a film őket célozza meg). Keveset tehet az egyén és sokat a politika, valamint a nagy gazdasági társaságok, így hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a mi kis lépéseink semmit sem érnek, így az sem akkora tragédia, ha nem is indulunk el ezen az úton, csakhogy az egyes emberek döntései összeadódhatnak, és ez csodákra képes.

Az emberiség sok csodás dolgot tett meg már eddig is: túlélt fajokat, alkalmazkodott az időjáráshoz és a tájhoz, amiben él, hatalmas épületeket húzott fel, képes volt elhagyni a Földet, csodálatos felfedezéseket tett. Ha van hozzá kellő akarat, akkor a jelenlegi, minden eddiginél nagyobb problémánál nagyobb bajból is megtalálhatja a kiutat.

Leonardo DiCaprio-t lehet cikinek tartani szépfiú imidzse miatt, ám ő tett egy lépést, és produceri felügyelete mellett elkészítette Az utolsó órát (a filmben narrátorként is feltűnik). Ahogy a filmben is elhangzik: mindig tudunk egy újabb lépést tenni a fenntarthatóság felé. Legyen a következő lépésünk pl. az, hogy ismerőseink figyelmébe ajánljuk ezt Az utolsó órát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.